Egy jól felépített portfólió nem attól lesz jó, hogy sokféle befektetés található benne. Sokkal fontosabb, hogy az egyes elemek illeszkedjenek a befektető céljaihoz, időtávjához és kockázatvállalásához, miközben együtt megfelelően kezelik a különböző piaci helyzeteket.

Mit jelent a befektetési portfólió?

A befektetési portfólió egy befektető különböző pénzügyi eszközeinek összessége.

Ide tartozhatnak például:

• részvények,
• kötvények,
• állampapírok,
• befektetési alapok,
• ETF-ek,
• pénzpiaci vagy likvid eszközök,
• valamint bizonyos esetekben más befektetési eszközök is.

A portfólió tehát nem egy konkrét termék, hanem a befektetések összessége és azok egymáshoz viszonyított aránya.

Ez az arány legalább olyan fontos lehet, mint az, hogy pontosan melyik értékpapírt választjuk.

Miért érdemes portfólióban gondolkodni?

A befektetési portfólió egyik legfontosabb szerepe a kockázatok megosztása.

Ha valaki minden megtakarítását egyetlen vállalat részvényébe fekteti, akkor a teljes vagyonának teljesítménye nagymértékben függ ettől az egy vállalattól.

Ha viszont több különböző eszközből áll a portfólió, az egyes befektetések eltérő teljesítménye részben ellensúlyozhatja egymást.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minél több befektetésünk van, annál biztonságosabb a portfólió.

A lényeg az, hogy mennyire különböző kockázatoknak van kitéve a portfólió.

Ezt nevezzük diverzifikációnak.

Mi az a diverzifikáció?

A diverzifikáció leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem egyetlen befektetésre vagy egyetlen piaci kitettségre építjük a teljes portfóliót.

A diverzifikáció több szinten is megvalósulhat.

Lehet például:

Eszközosztályok szerinti diverzifikáció: részvények, kötvények, pénzpiaci eszközök és egyéb befektetések kombinációja.

Földrajzi diverzifikáció: különböző országok vagy régiók piacain történő befektetés.

Deviza szerinti diverzifikáció: több devizában denominált eszközök tartása.

Szektorális diverzifikáció: különböző gazdasági ágazatokban működő vállalatok részvényeinek tartása.

A diverzifikáció azonban nem egyenlő azzal, hogy „mindenből egy kicsit” vásárolunk.

A cél az, hogy a portfólió kockázatai ne egyetlen tényezőtől függjenek.

A diverzifikációról külön, részletes tudásbázis-cikket is készítünk majd, amely erre a pillércikkre fog épülni.

Milyen befektetések kerülhetnek egy portfólióba?

Erre nincs egyetlen helyes válasz.

Egy portfólióban lehetnek például:

Részvények

A részvények hosszabb távon jelentős növekedési lehetőséget kínálhatnak, ugyanakkor árfolyamuk jelentősen ingadozhat.

Kötvények és állampapírok

A kötvények és állampapírok a portfólió kamatozó elemei lehetnek. Kockázatuk azonban az adott kibocsátótól, futamidőtől, kamatkörnyezettől és egyéb tényezőktől függ.

A kötvények működéséről korábbi tudásbázis-cikkünkben részletesen írtunk:

Mi a kötvény, és hogyan működik?

Befektetési alapok

A befektetési alapok több befektető pénzét kezelik közösen, és az alap befektetési politikája szerint különböző eszközökbe fektethetnek.

Ez lehetőséget adhat arra, hogy egyetlen befektetésen keresztül többféle eszközhöz jusson a befektető.

ETF-ek

Az ETF-ek tőzsdén kereskedett befektetési alapok, amelyek különböző indexeket, eszközöket vagy befektetési stratégiákat követhetnek.

Az ETF-ek és a befektetési alapok összehasonlításáról külön cikket is érdemes készíteni, mert a két megoldás között fontos különbségek lehetnek.

Mi alapján érdemes felépíteni egy portfóliót?

A portfólió összeállításánál legalább négy alapvető kérdést érdemes feltenni.

1. Mi a befektetés célja?

Más lehet egy portfólió célja, ha például:

• nyugdíjra szeretnénk félretenni,
• egy későbbi ingatlanvásárlásra gyűjtünk,
• hosszú távú vagyonépítés a cél,
• vagy néhány éven belül szükségünk lesz a pénzre.

A befektetési cél meghatározza azt is, hogy milyen kockázat vállalható.

2. Mennyi időre tudjuk nélkülözni a pénzt?

A befektetési időtáv alapvető szempont.

Egy néhány hónapra félretett pénznél más szempontok lehetnek fontosak, mint egy 10–20 éves vagyonépítési cél esetén.

Hosszabb időtáv mellett a befektetőnek több lehetősége lehet arra, hogy átvészelje a rövid távú piaci visszaeséseket.

A befektetési időtáv fontosságát külön cikkben is részletesen bemutatjuk majd.

3. Mekkora kockázatot tudunk vállalni?

A kockázatvállalási hajlandóság és a kockázatviselő képesség nem feltétlenül ugyanaz.

Lehet, hogy valaki elméletben elfogadná egy részvényportfólió jelentős árfolyam-ingadozását, de ha néhány hónapon belül szüksége van a befektetett pénzre, akkor pénzügyi helyzete miatt mégsem tud ekkora kockázatot vállalni.

Ezért a portfólió kialakításánál nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy mit szeretnénk, hanem azt is, hogy mit enged meg az élethelyzetünk.

4. Milyen eszközökből álljon a portfólió?

A cél, hogy az egyes eszközök együtt illeszkedjenek a befektető céljaihoz és kockázati profiljához.

Ezt a folyamatot nevezzük eszközallokációnak.

Az eszközallokációról külön evergreen cikkünkben fogunk részletesebben írni.

Mi az eszközallokáció?

Az eszközallokáció azt mutatja meg, hogy egy portfólión belül milyen arányban szerepelnek az egyes eszközosztályok.

Például egy portfólió állhat:

• 50%-ban kötvényekből,
• 30%-ban részvényekből,
• 10%-ban ETF-ekből,
• 10%-ban likvid eszközökből.

Ez csak szemléltető példa, nem általánosan megfelelő portfólió-összetétel.

Más befektetőnél teljesen más arány lehet indokolt.

Az eszközallokáció egyik fontos kérdése ezért nem az, hogy létezik-e „ideális” százalékos megoszlás, hanem az, hogy az adott befektető számára milyen kockázat és várható hozam lehet elfogadható.

Lehet túl sok befektetés egy portfólióban?

Igen.

Elsőre furcsán hangzik, de a túl sok befektetés önmagában nem jelent jobb diverzifikációt.

Ha például valaki több tucat, egymáshoz nagyon hasonló részvényt vagy ETF-et tart, előfordulhat, hogy valójában ugyanazoknak a vállalatoknak, régióknak vagy gazdasági folyamatoknak van kitéve több különböző befektetésen keresztül.

Ezért a portfóliót nem a benne szereplő termékek száma alapján érdemes értékelni.

Sokkal fontosabb kérdés:

Milyen kockázatok vannak a portfólió mögött?

Mit jelent a portfólió újrasúlyozása?

A piaci árfolyamok folyamatosan változnak.

Ha például egy portfólió eredetileg 60% kötvényből és 40% részvényből állt, de a részvények jelentős emelkedése miatt az arány 50–50%-ra változik, akkor a portfólió kockázati profilja is megváltozhat.

A befektető ilyenkor dönthet úgy, hogy visszaállítja az eredeti arányokat.

Ezt nevezzük rebalanszírozásnak vagy újrasúlyozásnak.

Ennek célja nem feltétlenül a rövid távú piaci mozgások megjóslása, hanem az, hogy a portfólió hosszabb távon is összhangban maradjon az eredetileg kialakított befektetési stratégiával.

A jó portfólió nem feltétlenül a legmagasabb hozamot célozza

A befektetés egyik legfontosabb összefüggése, hogy a magasabb várható hozam jellemzően magasabb kockázattal járhat.

Ezért egy portfólió értékelésénél nem önmagában azt érdemes nézni, hogy mennyit hozott.

Fontos kérdés az is:

• mekkora kockázat mellett érte el ezt a hozamot,
• mekkora visszaesést kellett közben elviselni,
• mennyire volt ingadozó,
• és megfelelt-e a befektető céljainak.

Egy befektető számára ugyanis nem feltétlenül a legmagasabb elérhető hozam a legfontosabb, hanem az, hogy a vállalt kockázat és az elérhető hozam összhangban legyen a saját céljaival.

Miért érdemes időnként felülvizsgálni a portfóliót?

A befektetési portfólió nem feltétlenül marad megfelelő éveken keresztül változtatás nélkül.

Megváltozhat:

• a befektető élethelyzete,
• a befektetési cél,
• az időtáv,
• a jövedelmi helyzet,
• a kockázatvállalási hajlandóság,
• vagy éppen a piaci környezet.

Ezek miatt időről időre érdemes felülvizsgálni, hogy a portfólió továbbra is megfelel-e az eredeti célnak.

Ez nem feltétlenül jelent folyamatos adásvételt. Sok esetben éppen a tudatos, előre meghatározott stratégia segít elkerülni a rövid távú piaci mozgásokra adott érzelmi reakciókat.

Összefoglalva

A befektetési portfólió nem egyszerűen különböző értékpapírok gyűjteménye.

Egy tudatosan kialakított portfóliónál érdemes együtt vizsgálni:

a befektetési célt, az időtávot, a kockázatvállalást, az eszközök összetételét és azok egymáshoz való viszonyát.

A diverzifikáció segíthet megosztani a kockázatokat, az eszközallokáció meghatározza az egyes eszközosztályok súlyát, a rendszeres felülvizsgálat pedig segíthet abban, hogy a portfólió továbbra is illeszkedjen a befektető céljaihoz.

Nincs mindenki számára egyformán megfelelő portfólió. A jó portfólió az, amelynek kockázata és összetétele illeszkedik az adott befektető céljaihoz, időtávjához és lehetőségeihez.

Fontos: ez az írás általános tájékoztatást nyújt, nem minősül személyre szabott befektetési tanácsadásnak.