A kötvény lényegében hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a befektető pénzt ad kölcsön a kibocsátónak, aki ezért előre meghatározott feltételek szerint kamatot fizethet, majd lejáratkor visszafizeti a tőkét. Ez a felépítés kiszámíthatóbbá teheti a pénzáramlásokat, de a kötvénybefektetés értéke és biztonsága több tényezőtől függ.
A kötvényeknél nem egyetlen kockázatról beszélünk. Más jellegű veszélyt jelent, ha a piaci kamatok emelkednek, ha romlik a kibocsátó pénzügyi helyzete, vagy ha a befektetőnek lejárat előtt kell eladnia az értékpapírt. A kockázatokat ezért nem célszerű pusztán az alapján megítélni, hogy a befektetés kötvénynek minősül.
Kamatkockázat: változhat a kötvény árfolyama
A kötvénybefektetés egyik legfontosabb kockázata a kamatkockázat. Ha a piaci hozamok emelkednek, a korábban kibocsátott, alacsonyabb kamatot fizető kötvények általában kevésbé vonzóvá válnak. Emiatt ezek árfolyama csökkenhet.
Ez különösen akkor fontos, ha a befektető a kötvényt a lejárat előtt szeretné eladni. Lejáratig tartás esetén az árfolyam napi mozgása önmagában nem feltétlenül jelent tényleges veszteséget, feltéve, hogy a kibocsátó teljesíti a fizetési kötelezettségét. Ha azonban idő előtt kell értékesíteni, a piaci árfolyam határozza meg, mekkora összeget kap a befektető.
A futamidő és a kamatérzékenység kapcsolatának megértéséhez hasznos fogalom a duration. Általánosságban a hosszabb hátralévő futamidejű, illetve alacsonyabb kuponfizetésű kötvények árfolyama érzékenyebben reagálhat a hozamok változására. A témáról részletesebben külön magyarázó cikkünkben olvashat.
Hitel- és nemfizetési kockázat
A kötvény kibocsátója lehet állam, vállalat vagy pénzügyi intézmény. A befektető alapvető kockázata, hogy a kibocsátó nem tudja időben és teljes egészében kifizetni a kamatot vagy visszafizetni a tőkét. Ezt nevezzük hitel- vagy kibocsátói kockázatnak.
A magasabb kamat gyakran nem ajándék: sok esetben azt tükrözi, hogy a piac nagyobb bizonytalanságot lát a kibocsátóval kapcsolatban. A vállalati kötvényeknél ezért különösen fontos a kibocsátó üzleti modellje, eladósodottsága, pénztermelő képessége és a kötvény feltételrendszere. A hitelminősítés hasznos támpont lehet, de nem jelent garanciát a teljesítésre.
Az MNB fogyasztóvédelmi tájékoztatása szerint a befektetési döntéseknél a hozam, a kockázat és a likviditás együttesét kell mérlegelni; a korábbi teljesítmény pedig nem garantálja a jövőbeli eredményt. (mnb.hu)
Inflációs és reálhozam-kockázat
Még akkor is csökkenhet a befektetés valódi értéke, ha a kibocsátó rendben fizet, és a befektető nominálisan kamatot kap. Ennek oka az infláció. Ha a pénzromlás üteme magasabb, mint a kötvény által elért hozam, akkor a befektetés vásárlóereje mérséklődhet.
Ezért nem elegendő azt nézni, hogy mekkora a meghirdetett kamat vagy hozam. A befektetőnek azt is mérlegelnie kell, hogy a várható hozam hogyan viszonyul az inflációhoz, az adózáshoz és a költségekhez. A reálhozam azt mutatja meg, hogy a befektetés vásárlóereje várhatóan hogyan alakulhat az infláció figyelembevételével.
Az inflációs kockázat hosszabb futamidejű, fix kamatozású kötvényeknél különösen jelentős lehet, mert a jövőbeli pénzáramlások értékét nagyobb bizonytalanság övezi. Az IMF összefoglalója szerint a hosszabb futamidejű kötvények hozama többek között a jövőbeli inflációval és gazdasági feltételekkel kapcsolatos bizonytalanságot is tükrözi. (imf.org)
Likviditási kockázat: nem mindig könnyű eladni
A likviditás azt mutatja meg, hogy egy befektetés milyen gyorsan és milyen ár mellett váltható pénzzé. Egy kötvény lehet elméletileg eladható, de előfordulhat, hogy kevés a vevő, széles a vételi és eladási ár közötti különbség, vagy a piaci stressz miatt csak jelentős árengedménnyel található rá vevő.
Ez a kockázat akkor válik kézzelfoghatóvá, ha a befektetőnek a lejárat előtt van szüksége a pénzre. Ilyenkor nem biztos, hogy a kötvényt a vásárláskori érték közelében lehet értékesíteni. Az MNB figyelmeztetése szerint nem likvid termékeknél a befektető akár jelentős veszteséggel adhat el, szélsőséges esetben pedig az értékesítés is nehézzé válhat. (mnb.hu)
Deviza-, újrabefektetési és koncentrációs kockázat
Ha a kötvény nem forintban, hanem például euróban vagy dollárban denominált, a devizaárfolyam változása növelheti vagy csökkentheti a forintban számított eredményt. Egy külföldi kötvény tehát akkor is okozhat veszteséget forintban mérve, ha a kibocsátó rendben teljesít, de közben a deviza árfolyama kedvezőtlenül változik.
Újrabefektetési kockázat akkor jelentkezik, amikor a kamatfizetéseket vagy a lejáró tőkét csak a korábbinál alacsonyabb hozam mellett lehet újra elhelyezni. Ez különösen akkor fontos, ha a befektető rendszeres jövedelmet vár a kötvényportfóliótól.
Koncentrációs kockázatról beszélünk, ha a megtakarítás túl nagy része egyetlen kibocsátóhoz, ágazathoz, országhoz vagy devizához kötődik. A diverzifikáció nem szünteti meg a veszteség lehetőségét, de csökkentheti annak kockázatát, hogy egyetlen esemény aránytalanul nagy hatással legyen a teljes portfólióra.
Mit érdemes ellenőrizni kötvényvásárlás előtt?
A döntés előtt célszerű áttekinteni a kibocsátó személyét, a futamidőt, a kamatozás módját, a lejárati feltételeket, a devizanemet, a másodpiaci értékesíthetőséget és az esetleges költségeket. Fontos azt is tisztázni, hogy a befektetőnek mikor lehet szüksége a pénzre.
- Ne csak a kamat nagyságát hasonlítsa össze, hanem a kibocsátói, kamat- és likviditási kockázatot is.
- Olvassa el a kibocsátási tájékoztatót, és ellenőrizze, hogy a szolgáltató engedéllyel rendelkezik-e.
Az állampapír sem automatikusan kockázatmentes befektetés: a piaci árfolyam, a kamatkörnyezet, az infláció és a lejárat előtti eladás feltételei ott is számíthatnak. A kötvény működéséről szóló korábbi cikkünk segíthet az alapfogalmak áttekintésében.
Összegzés
A kötvénybefektetés nem kockázatmentes, még akkor sem, ha a kamatfizetés előre meghatározott. A legfontosabb kockázatok a kamatok változásából eredő árfolyamveszteség, a kibocsátó nemfizetése, az infláció vásárlóerőt csökkentő hatása, a likviditás hiánya, a devizaárfolyam változása és az egyoldalú koncentráció.
A kötvény kiválasztásakor ezért a hozam mellett a futamidőt, a kibocsátó hitelképességét, a pénzhez való hozzáférés várható időpontját és a teljes portfólió szerkezetét is érdemes figyelembe venni. A megfelelő döntés mindig az egyéni céloktól, időtávtól és kockázattűréstől függ.