A befektetési kockázat mérésének célja nem az, hogy pontosan megjósolja a jövőbeli veszteséget. Inkább abban segít, hogy a befektető jobban megértse: mekkora árfolyam-ingadozásra, milyen típusú veszteségre és milyen időtávú bizonytalanságra számíthat.
A kockázat ráadásul nem azonos az árfolyam változékonyságával. Egy részvény árfolyama rövid távon erősen ingadozhat, miközben hosszabb idő alatt kedvező teljesítményt nyújt. Egy kötvény árfolyama kevésbé mozoghat, de a kibocsátó fizetésképtelensége vagy a nehéz értékesíthetőség komoly veszteséget okozhat.
Mit jelent pontosan a befektetési kockázat?
A kockázat annak lehetősége, hogy a befektetés értéke a vártnál kedvezőtlenebbül alakul. Ez többféle formában jelenhet meg:
- Piaci kockázat: a részvények, kötvények, árupiaci eszközök vagy más befektetések árfolyama csökken.
- Hitelkockázat: a kibocsátó vagy az adós nem, vagy csak részben teljesíti fizetési kötelezettségét.
- Likviditási kockázat: a befektetés csak jelentős árengedménnyel vagy hosszabb idő alatt értékesíthető.
- Devizakockázat: a külföldi eszköz árfolyamát a forint változása is befolyásolja.
- Koncentrációs kockázat: a vagyon túl nagy része egyetlen eszközben, szektorban, országban vagy kibocsátónál található.
Az Ön kockázattűrése azt mutatja meg, hogy mekkora veszteséget tud és hajlandó elviselni. A kockázat mérése ezzel szemben magára a befektetésre vagy a portfólióra vonatkozik. A két szempontot együtt érdemes vizsgálni.
A szórás: mennyire ingadozik a befektetés értéke?
A leggyakrabban használt kockázati mutató a szórás. Ez azt fejezi ki, hogy a befektetés hozamai átlagosan mennyire térnek el a saját átlaguktól. Minél nagyobb a szórás, annál változékonyabbak voltak a múltbeli hozamok.
Például egy éves szinten 4 százalékos szórású kötvényalap jellemzően kisebb árfolyam-ingadozást mutatott, mint egy 18 százalékos szórású részvényalap. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előbbi kockázatmentes lenne, vagy hogy a múltbeli értékek változatlanul érvényesek maradnak.
A Magyar Nemzeti Bank megtakarítási jelentése is használja az évesített szórást a különböző megtakarítási formák kockázatának bemutatására. A mutató különösen akkor hasznos, ha hasonló eszközöket vagy alapokat hasonlítunk össze, azonos időszak és módszertan mellett.
A szórásnak ugyanakkor fontos korlátja van: a felfelé és lefelé irányuló eltéréseket egyformán kezeli. A befektető számára azonban általában nem az zavaró, ha az árfolyam a vártnál jobban emelkedik, hanem az, ha jelentősen visszaesik.
Maximális visszaesés: mekkora veszteséget kellett korábban elviselni?
A maximális visszaesés, angolul maximum drawdown, azt méri, hogy egy korábbi csúcsértékhez képest mekkora volt a legnagyobb esés a következő mélypontig.
Ha egy portfólió értéke 10 millió forintról 7,5 millió forintra csökkent, akkor a vizsgált időszak maximális visszaesése 25 százalék volt. Ez a mutató sok befektető számára szemléletesebb, mint a szórás, mert közvetlenül azt mutatja meg, milyen mértékű veszteséget kellett volna átmenetileg elviselni.
A maximális visszaesés nem jelenti azt, hogy ugyanekkora veszteség biztosan megismétlődik. A múltbeli legnagyobb esés csupán támpont. A jövőbeli piaci környezet eltérhet a korábbitól, és egy újabb válság akár nagyobb visszaesést is okozhat.
A mutatót ezért érdemes az időtávval együtt értelmezni. Egy hosszú távú befektető számára más jelentősége lehet egy rövid ideig tartó 20 százalékos esésnek, mint annak, ha a befektetés éveken keresztül nem tud visszatérni a korábbi értékéhez.
Sharpe-mutató: mennyi hozam jutott egységnyi kockázatra?
A Sharpe-mutató a befektetés kockázattal korrigált teljesítményét próbálja bemutatni. Lényege, hogy a befektetés kockázatmentesnek tekintett hozam feletti többlethozamát összeveti a szórással.
Egyszerűsítve:
Sharpe-mutató = többlethozam / szórás
Magasabb érték általában azt jelzi, hogy a befektetés a vizsgált időszakban több hozamot ért el az egységnyi vállalt kockázathoz képest. A mutató azonban csak akkor alkalmas összehasonlításra, ha azonos időszakot, azonos hozamszámítási módot és hasonló referenciahozamot használunk.
Az MNB módszertani bemutatása szerint a Sharpe-mutató a többlethozam és a szórás hányadosa. Fontos azonban, hogy a nagyon alacsony árfolyam-ingadozás nem mindig jelent alacsony tényleges kockázatot. Egy nehezen értékelhető vagy ritkán árazott eszköz árfolyama technikailag stabilabbnak tűnhet, miközben értékesítése stresszhelyzetben nehéz lehet.
Value at Risk és stresszteszt: mi történhet kedvezőtlen helyzetben?
A professzionális kockázatkezelésben gyakran alkalmazzák a Value at Risk, röviden VaR mutatót. Ez egy meghatározott időtávra és valószínűségi szintre becsüli a várható veszteséget.
Például egy 95 százalékos, egynapos VaR azt próbálja megmutatni, hogy a modell alapján egy átlagos napon milyen veszteségnél nem várható nagyobb esés 95 százalékos valószínűséggel. Ez nem garancia és nem maximális lehetséges veszteség: a fennmaradó 5 százalékban ennél kedvezőtlenebb eredmény is bekövetkezhet.
Az IMF módszertani anyagai hangsúlyozzák, hogy a VaR egy meghatározott időhorizontra és konfidenciaszintre vonatkozó becslés. A mutató eredménye függ többek között a múltbeli adatoktól, a volatilitás feltételezésétől, a korrelációktól és a választott modell paramétereitől.
Ezért a VaR mellett stressztesztet is érdemes alkalmazni. Ennek során azt vizsgálják, mi történne például jelentős részvénypiaci esés, kamatemelkedés, forintgyengülés vagy likviditási zavar esetén. A stresszteszt nem valószínűséget mond, hanem egy kedvezőtlen forgatókönyv lehetséges hatását szemlélteti.
Miért nem elég egyetlen mutató?
Egy befektetés kockázata több dimenzióból áll. A szórás az árfolyam-ingadozást, a maximális visszaesés a korábbi veszteségmélységet, a Sharpe-mutató a kockázathoz viszonyított teljesítményt, a VaR pedig egy adott időtávra becsült veszteségszintet vizsgálja.
A teljes képhez azt is érdemes áttekinteni, hogy:
- milyen időtávra van szükség a befektetéshez;
- milyen gyorsan és milyen költséggel értékesíthető;
- mekkora a deviza- és kamatkitettsége;
- mennyire függ egyetlen kibocsátótól vagy szektortól;
- milyen veszteséget okozna a portfólió egészében.
A megfelelő eszközallokáció és a diverzifikáció csökkentheti azt a kockázatot, hogy egyetlen eszköz árfolyammozgása aránytalanul nagy hatást gyakoroljon a teljes vagyonra. A diverzifikáció azonban nem szünteti meg a veszteség lehetőségét, különösen akkor, ha a különböző eszközök stresszhelyzetben egyszerre kezdenek esni.
Összegzés
Egy befektetés kockázata többféle mutatóval mérhető, de egyik sem ad teljes és biztos képet önmagában. A szórás az ingadozást, a maximális visszaesés a korábbi legnagyobb esést, a Sharpe-mutató a kockázathoz viszonyított hozamot, a VaR és a stresszteszt pedig a lehetséges veszteség különböző aspektusait vizsgálja.
A befektetési döntés előtt ezért nemcsak azt érdemes megnézni, hogy mekkora hozamot ért el egy eszköz, hanem azt is, milyen áringadozás, visszaesés, likviditási és devizakockázat árán érte el ezt a teljesítményt. A kockázat mérésének végső célja nem a bizonytalanság eltüntetése, hanem annak tudatosabb kezelése.