Amikor valaki befektetést választ, gyakran először egy konkrét termékre gondol: részvényre, kötvényre, befektetési alapra vagy akár ETF-re. A hosszabb távú eredmény szempontjából azonban legalább ilyen fontos kérdés, hogy a teljes megtakarítás milyen eszközosztályok között oszlik meg.
Ezt nevezzük eszközallokációnak. Egyszerűen fogalmazva: az eszközallokáció megmutatja, hogy egy portfólió mekkora része van például részvényekben, kötvényekben, készpénzben, pénzpiaci eszközökben vagy más befektetésekben.
Mit jelent pontosan az eszközallokáció?
Az eszközallokáció a befektetési vagyon megosztása különböző eszközosztályok között. Egy portfólió például tartalmazhat 50 százalékban részvényeket, 40 százalékban kötvényeket és 10 százalékban likvid pénzeszközöket. Ez csak szemléltető példa, nem általános érvényű minta vagy személyre szabott befektetési javaslat.
Az egyes eszközosztályok eltérően reagálhatnak a gazdasági és piaci változásokra. A részvények általában nagyobb árfolyam-ingadozással járnak, miközben hosszabb távon jelentős növekedési lehetőséget kínálhatnak. A kötvények és pénzpiaci eszközök jellemzően kiszámíthatóbb pénzáramlást adhatnak, de ezek sem kockázatmentesek: kamat-, hitel- és likviditási kockázat is felmerülhet.
A befektetési portfólió tehát nem pusztán különböző termékek listája. Olyan összeállítás, amelynél az egyes elemek aránya is fontos szerepet kap.
Miért fontos az eszközallokáció?
A portfólió kockázatát nem kizárólag az határozza meg, hogy milyen eszközök szerepelnek benne, hanem az is, hogy ezek milyen súllyal vannak jelen. Egy néhány részvényből álló portfólió például érzékenyebben reagálhat egy-egy vállalat problémáira, mint egy több eszközosztályt és régiót lefedő befektetés.
A diverzifikáció – vagyis a kockázatok megosztása – csökkentheti annak veszélyét, hogy egyetlen eszköz, vállalat, ország vagy piaci esemény aránytalanul nagy hatással legyen a teljes vagyonra. Az MNB fogyasztóvédelmi tájékoztatója szerint a több különböző eszközosztályba és értékpapírba történő befektetés mérsékelheti a befektetés kockázatát. A diverzifikáció azonban nem szünteti meg a veszteség lehetőségét.
Az Európai Központi Bank elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy a diverzifikáció akkor lehet különösen hasznos, ha a portfólióban szereplő eszközök nem tökéletesen együtt mozognak. Ugyanakkor válságos vagy inflációs időszakokban a korábban eltérően viselkedő eszközök korrelációja is megváltozhat, ezért a diverzifikáció nem jelent automatikus védelmet minden piaci helyzetben.
A témáról részletesebben a diverzifikáció jelentőségét bemutató cikkünkben olvashat.
Milyen tényezők alapján érdemes gondolkodni az arányokon?
Az eszközallokáció kialakításánál több szempontot érdemes egyszerre figyelembe venni:
- Befektetési időtáv: rövidebb időszakra általában kisebb árfolyam-ingadozású eszközök lehetnek indokoltabbak, míg hosszabb időtáv mellett több idő állhat rendelkezésre a piaci visszaesések kezelésére.
- Befektetési cél: más megközelítést igényelhet egy rövid távú pénzügyi tartalék, egy lakásvásárlásra félretett összeg vagy egy hosszú távú nyugdíjcélú megtakarítás.
- Kockázattűrő képesség: nemcsak az számít, hogy mekkora veszteséget tudna pénzügyileg elviselni, hanem az is, hogy egy átmeneti visszaesés esetén képes lenne-e tartani az eredeti stratégiát.
- Likviditási igény: ha a pénzre rövid időn belül szükség lehet, fontos lehet olyan eszközöket is tartani, amelyek könnyebben hozzáférhetők.
Az élethelyzet változásával az eszközallokáció is felülvizsgálatra szorulhat. Például a befektetési cél közeledtével csökkenhet a nagyobb árfolyam-ingadozással járó eszközök aránya. Ez az úgynevezett életciklus-szemlélet egyik gyakori eleme, de nem jelenti azt, hogy minden befektetőnek ugyanazon az úton kell haladnia.
Stratégiai és taktikai eszközallokáció
A stratégiai eszközallokáció egy hosszabb távra meghatározott irányadó arányrendszer. Ilyenkor a befektető előre kijelöli, hogy a portfólióban milyen szerepet szán az egyes eszközosztályoknak, és időszakonként visszaállítja az eredeti arányokat. Ezt nevezzük újrasúlyozásnak.
Az újrasúlyozásra azért lehet szükség, mert az árfolyammozgások miatt a portfólió összetétele eltérhet a kezdeti céloktól. Ha például a részvények értéke gyorsabban emelkedik, mint a kötvényeké, a részvények súlya nagyobbá válhat a tervezettnél. Az újrasúlyozás célja ilyenkor nem feltétlenül a piac időzítése, hanem az eredeti kockázati szinthez való visszatérés.
A taktikai eszközallokáció ezzel szemben rövidebb távú eltéréseket is megengedhet az alapvető stratégiai arányoktól. Ez már összetettebb megközelítés, amelyhez piaci, gazdasági és kockázati elemzés szükséges. A rövid távú piaci mozgások követése ugyanakkor könnyen túlzott kereskedéshez vagy rossz időzítéshez vezethet.
Gyakori félreértések az eszközallokációról
Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a többféle befektetési termék automatikusan jól diverzifikált portfóliót jelent. Ha például valaki több, ugyanazokra a részvényekre épülő alapot vásárol, a tényleges kitettsége sokkal koncentráltabb lehet, mint elsőre gondolná.
Szintén fontos, hogy az eszközallokáció nem azonos a kockázat teljes megszüntetésével. A kötvények árfolyama is csökkenhet, a részvények hosszabb ideig is gyengén teljesíthetnek, a készpénz értékét pedig az infláció erodálhatja. A cél inkább az lehet, hogy a portfólió kockázata illeszkedjen a befektető céljaihoz és időtávjához.
Az OECD nyugdíjpiaci elemzései szerint a részvények és fix kamatozású eszközök kombinációja hosszú távú megtakarításoknál eltérő kockázati és hozampályát eredményezhet, és a magasabb részvényarány jellemzően nagyobb ingadozással jár. Ezért nem létezik mindenki számára ideális, egyetlen arányszám.
Az eszközallokáció az ETF-ek vagy befektetési alapok kiválasztásánál is fontos lehet. Egyetlen termék mögöttes kitettsége ugyanis több országot, szektort vagy eszközosztályt is magában foglalhat. Emiatt nemcsak a termék nevét, hanem annak tényleges összetételét és kockázatait is érdemes megvizsgálni. Az ETF-ek és befektetési alapok különbségeiről külön cikkben is írtunk.
Összegzés
Az eszközallokáció a befektetési portfólió egyik legfontosabb szerkezeti döntése. Azt határozza meg, hogy a vagyon milyen arányban oszlik meg részvények, kötvények, pénzeszközök és más befektetések között.
A jó eszközallokáció nem feltétlenül a legmagasabb várható hozamot célozza, hanem azt, hogy a kockázat, az időtáv, a likviditási igény és a befektetési cél összhangba kerüljön. A portfóliót időről időre érdemes felülvizsgálni, különösen akkor, ha a pénzügyi célok vagy az élethelyzet megváltozik. A konkrét arányok meghatározása előtt célszerű a teljes pénzügyi helyzetet és kockázatvállalási képességet is figyelembe venni.