Az állampapír vagy vállalati kötvény kérdése sok megtakarító számára akkor merül fel, amikor a bankbetétnél magasabb hozamlehetőséget keres, de nem szeretne részvénykockázatot vállalni. A két eszköz közös jellemzője, hogy a befektető lényegében pénzt hitelez a kibocsátónak, aki ezért kamatot fizet, majd lejáratkor visszafizeti a névértéket.
A hasonlóság azonban nem jelenti azt, hogy kockázatuk azonos. Állampapír vásárlásakor az állam, vállalati kötvénynél pedig egy konkrét vállalat fizetőképességét kell mérlegelni. Ez a különbség határozza meg többek között a hitelkockázatot, a várható hozamot és azt is, hogy mennyire könnyű az értékpapírt lejárat előtt eladni.
Mi a legfontosabb különbség?
Az állampapír kibocsátója egy állam, amely a kötvényből befolyó forrást például költségvetési kiadások vagy államadósság-finanszírozás céljára használja. A vállalati kötvényt ezzel szemben egy gazdasági társaság bocsátja ki, jellemzően beruházás, terjeszkedés, működésfinanszírozás vagy meglévő adósság kiváltása érdekében.
A befektető mindkét esetben kamatjövedelemre és a tőke visszafizetésére számít. A döntő kérdés azonban az, hogy milyen valószínűséggel és milyen feltételek mellett teljesít a kibocsátó. Egy állam sem kockázatmentes, de a vállalati kötvényeknél a kibocsátó egyedi üzleti modellje, iparága, adóssága és pénztermelő képessége is közvetlenül befolyásolja a visszafizetés esélyét.
Az MNB tájékoztatása szerint minden befektetésnél, így állampapír vásárlásakor is szükséges a körültekintés, a befektetési célok felmérése és a kibocsátási tájékoztató áttekintése. (mnb.hu)
Mi szól az állampapír mellett?
Az állampapír egyik fő előnye az egyszerűbb kockázati értelmezés. A befektetőnek elsősorban az adott állam hitelképességét, a kamatkörnyezetet, az inflációt és a választott futamidőt kell figyelnie. Lakossági állampapíroknál egyes konstrukciók kamatfizetése vagy visszaváltási feltételei előre meghatározottak lehetnek, de ezek termékenként eltérnek.
Az állampapír további előnye lehet a szélesebb ismertség és az egyszerűbb hozzáférés. A nagyobb és aktívabb piacokon kibocsátott állampapírok általában könnyebben értékesíthetők, bár a lejárat előtti eladásnál itt is jelentkezhet árfolyamveszteség vagy visszaváltási költség.
Fontos ugyanakkor, hogy az állampapír nem automatikusan jelent infláció feletti hozamot. Ha a pénzromlás üteme meghaladja a befektetés kamatát, a megtakarítás nominálisan növekedhet, reálértéken azonban veszíthet az értékéből. A nominális és a reálhozam közötti különbséget részletesebben a reálhozamról szóló cikkünkben mutatjuk be.
Miért lehet érdekes a vállalati kötvény?
A vállalati kötvények gyakran azért kerülnek a befektetők látóterébe, mert a magasabb kockázatért cserébe magasabb kamatot vagy hozamot kínálhatnak, mint egy hasonló futamidejű állampapír. Ez a különbség a hitelkockázati prémium: a befektető többlethozamot vár el azért, mert egy vállalat finanszírozását vállalja.
A magasabb kamat azonban nem ingyenes előny. A vállalat fizetőképességét ronthatja például a gyenge értékesítés, a magas energia- vagy finanszírozási költség, az árfolyamváltozás, egy iparági visszaesés vagy a túlzott eladósodottság. Fizetési nehézség esetén a kamatfizetés elmaradhat, a tőke visszafizetése késhet, szélsőséges esetben pedig a befektető veszteséget szenvedhet el.
Az MNB közzétett befektetői tájékoztatói is kiemelik a vállalati kibocsátó eredményességének, pénzügyi helyzetének és a rendelkezésre álló információk minőségének jelentőségét. Egy vállalati kötvény megvásárlása előtt ezért nem elegendő a kamatlábat megnézni: a kibocsátó beszámolóit, a kötvény feltételeit és a biztosítékokat is érdemes áttekinteni. (kozzetetelek.mnb.hu)
A kamatkockázat mindkét befektetésnél számít
Az állampapír és a vállalati kötvény árfolyama is változhat a lejárat előtt. Ha a piaci kamatok emelkednek, a korábban kibocsátott, alacsonyabb kamatot fizető kötvények árfolyama jellemzően csökken. Ha pedig a kamatok esnek, a régi, magasabb kamatozású kötvények felértékelődhetnek.
Ez különösen akkor lényeges, ha a befektető nem akarja vagy nem tudja lejáratig tartani az értékpapírt. A hosszabb futamidejű kötvények általában érzékenyebben reagálnak a hozamok változására. Ezt a hatást a duration, vagyis a kötvény kamatérzékenységét jelző mutató segít megérteni; erről külön magyarázó cikkünkben olvashat.
A kötvények árfolyam- és kamatkockázatáról, valamint a kibocsátói kockázatról további részleteket talál a kötvénybefektetés kockázatait bemutató írásunkban.
Likviditás, diverzifikáció és védelem
A likviditás azt mutatja meg, hogy egy befektetés mennyire könnyen és milyen költséggel adható el. Az állampapírok egy része jellemzően szélesebb befektetői kör számára elérhető, míg egyes vállalati kötvények piaca szűkebb lehet. Alacsony forgalom esetén előfordulhat, hogy az eladás csak kedvezőtlenebb áron sikerül.
Vállalati kötvénynél a diverzifikáció különösen fontos. Ha valaki egyetlen vállalat kötvényébe fekteti teljes megtakarítását, akkor egyedi kibocsátói kockázatot vállal. Több kibocsátó, ágazat, futamidő vagy eszköztípus bevonása mérsékelheti annak hatását, ha egyetlen befektetés teljesítménye romlik.
A befektetővédelem fogalmát sem szabad összekeverni a kibocsátói garanciával. A Beva meghatározott esetekben akkor nyújthat kártalanítást, ha a szolgáltató nem tudja kiadni az ügyfél nyilvántartott eszközeit vagy pénzét. Ez nem azt jelenti, hogy a Beva megtéríti az állampapír vagy vállalati kötvény árfolyamveszteségét, illetve a kibocsátó nemteljesítéséből eredő veszteséget. (mnb.hu)
Mikor lehet ésszerűbb az egyik vagy a másik?
Az állampapír általában azok számára lehet áttekinthetőbb választás, akik egyszerűbb szerkezetű, forintalapú, előre meghatározott feltételekkel rendelkező befektetést keresnek, és nem szeretnének egy konkrét vállalat pénzügyi helyzetét részletesen elemezni. Itt is figyelni kell azonban a futamidőre, a kamat típusára, a visszaváltás feltételeire és az inflációra.
Vállalati kötvény akkor lehet indokolható egy portfólióban, ha a befektető megérti a kibocsátó kockázatait, képes elviselni az alacsonyabb likviditást és az esetleges árfolyam-ingadozást, valamint nem egyetlen kötvényre építi fel teljes megtakarítását. A magasabb kamat önmagában nem bizonyítja, hogy a befektetés kedvezőbb.
Összegzés
Az állampapír vagy vállalati kötvény közötti választás nem egyszerűen magasabb és alacsonyabb kamat összevetése. A döntésnél együtt érdemes vizsgálni a kibocsátó hitelképességét, a futamidőt, a kamatkockázatot, a likviditást, az inflációt és a portfólióban betöltött szerepet.
Az állampapír jellemzően egyszerűbben értelmezhető kockázatot jelenthet, míg a vállalati kötvény magasabb hozamlehetőséget kínálhat nagyobb kibocsátói és likviditási kockázat mellett. Egyik eszköz sem univerzálisan jobb a másiknál: az a kérdés, hogy az adott befektetés illeszkedik-e az Ön céljaihoz, időtávjához és kockázattűréséhez.