Az aktívan kezelt vagy passzív alap választása gyakori kérdés a befektetők körében. A két megközelítés között nem az a legfontosabb különbség, hogy az egyik „jó”, a másik pedig „rossz”, hanem az, hogy eltérő célt, működési logikát és költségszintet jelenthetnek.
A döntéshez először azt érdemes megérteni, hogyan működik a két alapstratégia, majd összevetni őket a költségek, a kockázat és az elvárt szerep alapján. A befektetési alap kiválasztása előtt hasznos lehet áttekinteni azt is, hogyan mérhető egy befektetés kockázata.
Mit jelent az aktívan kezelt befektetési alap?
Az aktívan kezelt alap célja általában az, hogy a kiválasztott referenciaindexet vagy az alapkezelő által meghatározott piaci összehasonlítási alapot hosszabb távon felülteljesítse. A portfóliókezelő ezért elemzi a gazdasági folyamatokat, az egyes vállalatokat, a kamatkörnyezetet és a piaci értékeltségeket, majd ezek alapján dönt az eszközök súlyáról.
Az aktív kezelés jelenthet gyakori vásárlást és értékesítést, de nem feltétlenül jár magas forgalommal. Egyes alapok hosszú távon tartják a kiválasztott értékpapírokat, mások gyorsabban reagálnak a piaci változásokra. A lényeg az, hogy a portfólió összetétele nem automatikusan követi valamelyik indexet, hanem szakmai döntések eredménye.
Ennek előnye lehet, hogy az alapkezelő eltérhet a piaci átlagtól, csökkentheti bizonyos eszközök súlyát, vagy olyan vállalatokat és szektorokat választhat, amelyekben nagyobb lehetőséget lát. Hátránya ugyanakkor, hogy a döntések nem mindig bizonyulnak helyesnek, és a szakértelem ára jellemzően magasabb költség.
Hogyan működik a passzív alap?
A passzív alap célja többnyire egy meghatározott index teljesítményének követése. Az index lehet például egy ország, régió, szektor vagy globális részvénypiac kosara. A passzív alap nem arra törekszik, hogy kiválassza a következő kiemelkedő vállalatot, hanem arra, hogy a referenciaindex összetételét a lehető legkisebb eltéréssel leképezze.
Az indexkövetés történhet teljes replikációval, amikor az alap az indexben szereplő értékpapírok nagy részét megvásárolja, vagy részleges, illetve szintetikus módszerrel. A cél minden esetben a referenciaindex hozamának megközelítése, nem pedig annak tartós felülteljesítése. Az Európai Központi Bank értékelése szerint a passzív befektetés egyik fontos előnye az alacsonyabb költség lehet, miközben az aktív alapok átlagos teljesítményét a díjak jelentősen befolyásolják. (ecb.europa.eu)
A passzív alapok közé nem kizárólag tőzsdén kereskedett alapok, vagyis ETF-ek tartozhatnak. Hagyományos befektetési alap is követhet passzív stratégiát. Az ETF-ek és a befektetési alapok eltéréseit részletesebben bemutatja a korábbi összehasonlító cikkünk.
A költség az egyik legfontosabb különbség
A költség hosszú távon különösen fontos, mert közvetlenül csökkenti a befektetőnél maradó teljesítményt. Az aktívan kezelt alapok díja jellemzően magasabb lehet, mivel az alapkezeléshez elemzői és portfóliókezelői munka, kereskedési tevékenység, valamint összetettebb döntéshozatal kapcsolódik.
A passzív alapoknál rendszerint egyszerűbb a portfóliókezelés, ezért a működési költség is alacsonyabb lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden passzív alap olcsó, illetve minden aktív alap drága. A befektetőnek az adott termék teljes költségét kell megvizsgálnia, beleértve a kezelési díjat, az alap működési költségeit, az esetleges sikerdíjat, a vételi és visszaváltási költségeket, valamint a közvetett díjakat.
Az MNB 2025-ös adatai szerint a nyilvános befektetési alapok átlagos TER-mutatója, vagyis teljes költséghányada 1,60 százalék volt. A felügyelet arra is felhívta a figyelmet, hogy a magasabb kockázatú, aktívabb kezelést igénylő alapok költségszintje jellemzően magasabb lehet. (mnb.hu)
Az aktív alap mindig jobb teljesítményt nyújt?
Nem. Az aktív alap célja a piac felülteljesítése, de ez nem azonos azzal, hogy a cél minden évben vagy minden piaci környezetben megvalósul. A magasabb költség miatt az aktív alapnak először ezt a hátrányt kell ledolgoznia, mielőtt a befektető számára tényleges többletet termelne a passzív alternatívához képest.
A korábbi teljesítmény önmagában nem bizonyítja, hogy az alapkezelő a jövőben is sikeres lesz. Érdemes megvizsgálni, hogy a teljesítményt milyen piaci környezetben érte el, mekkora kockázatot vállalt, mennyire tért el a referenciaindextől, és a költségek levonása után milyen eredményt mutatott.
A passzív alap sem kockázatmentes. Ha a követett részvényindex esik, az indexkövető alap értéke is csökkenhet. Továbbá az index összetétele miatt előfordulhat, hogy a befektető jelentős kitettséget szerez néhány nagyobb vállalat vagy szektor iránt. Az ECB elemzése szerint a passzív befektetések terjedése piaci koncentrációval, a részvények együttmozgásának erősödésével és likviditási kockázatokkal is összefügghet. Ez elsősorban rendszerszintű szempont, de a portfólió diverzifikációjánál a befektetőnek is érdemes figyelembe vennie. (ecb.europa.eu)
Mikor lehet indokolt az aktív vagy a passzív megközelítés?
A passzív alap lehet átlátható és költséghatékony megoldás annak, aki széles piaci kitettséget szeretne, nem kíván egyedi értékpapírokat elemezni, és elfogadja, hogy a befektetés teljesítménye alapvetően a követett piac alakulásától függ. Különösen fontos lehet a referenciaindex összetétele és az úgynevezett tracking difference, vagyis az index és az alap tényleges teljesítménye közötti eltérés.
Az aktív alap akkor lehet érdekes, ha a befektető olyan piacon vagy eszközosztályban szeretne részt venni, ahol az alapkezelő elemzése és rugalmassága hozzáadott értéket teremthet. Ilyen lehet például egy kevésbé likvid piac, egy speciális kötvénypiaci stratégia, egy abszolút hozamú alap vagy egy olyan portfólió, amely a kockázat csökkentésére is törekszik. Ez azonban nem garantálja a jobb teljesítményt, és az alap stratégiáját minden esetben alaposan meg kell ismerni.
A választást a befektetési időtáv, a kockázattűrés és a teljes portfólió szerepe alapján célszerű megközelíteni. Egyetlen alap kiválasztása helyett azt is érdemes megvizsgálni, hogyan illeszkedik a befektetés a teljes eszközallokációba.
Összegzés
Az aktívan kezelt és a passzív alap között nincs minden befektető számára érvényes győztes. A passzív megoldás jellemzően alacsonyabb költség mellett kínál széles piaci kitettséget, míg az aktív alap nagyobb rugalmasságot és az index felülteljesítésének lehetőségét kínálhatja.
A döntésnél nem érdemes kizárólag az elmúlt időszak hozamát figyelni. A költség, a kockázat, a referenciaindex, a kezelési stratégia, az alapkezelő következetessége és a befektetés célja együtt adhat reális képet arról, hogy melyik megközelítés illeszkedhet jobban az adott portfólióhoz. Ez az ismertető általános tájékoztatás, nem személyre szabott befektetési ajánlás.
Források
- Európai Központi Bank: Passive investing and its impact on return co-movement, market concentration and liquidity in euro area equity markets
- MNB: A nyilvános befektetési alapok költségei a 2025. évben
- MNB: A lakossági befektetési termékek átlagköltsége csökken, de továbbra is jelentős különbségek vannak az EU-tagállamok között